ناچار

 

سرت زر بسه و یانم که چوت هنوز دل عاشق روی جهوت

تو حرف آروم زتا چش منکردا چه سرمای بدی تی گفتگوت

کموتروار دلم تدم پلایی اسی سچ آزته محتاج بوت

دگه دلیامو با هم تپ تپ اش نی دلت سرد آبده سنگ سکوت

 

چون افتو چدا از ور سری مو رزم چون ترهن هر تار موته

گمونم با کسیدو وعده ایت به کسیدو کشته سجده و رکوعت

مو بعد از تو یگم خم تاک وایم ولی دل تشنه دیدار روت

 

سفر خش تشنه لب تو بار وابن اگرچه آرزن قطره ای بروت

 

Kénytelen

 

Lehajtod a fejed, nem tudom, mi van veled

Még mindig  utánad vágyik a szívem

Halkan beszélsz, és nem nézel rám

Tél van a hangodban, ó istenem

 

Galambként utánad repülnék

Egy pillanatra csak a házadnál leszállnék

Többé nem együtt ver a szívünk

Jéghideg lett a szíved, csend köve lett a szíved.

 

Eltűnsz belőlem, mint a Nap az égről

Akár sötét tincseid, napjaim sötétek

Tán mással vagy már

Hisz más meghalna, hogy imádhasson Téged

Ha egyedül kell maradnom, rád fogok vágyni örökké

 

Jó utat! Te szomjazó, pakolj és menj előre

Bár legmélyebb álmaidban még szükséged lesz egy csepp esőre.

 

 

Szöveg: Nowrasteh Ghodratollah a.k.a Dr. Khonji

Fordítások: Molnár András (Pécs, 2004)